16 Amikor a férfiak elindultak, és Sodoma felé tartottak, Ábrahám is velük ment, hogy elkísérje őket.
17 Az ÚR ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok?
18 Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe.
18 Hiszen Ábrahámtól nagy és hatalmas nép fog származni, és általa nyer áldást a föld minden népe.
19 Mert őt választottam ki arra, hogy megparancsolja fiainak és háza népének is, hogy őrizzék meg az ÚR útját, cselekedjenek az igazságnak és jognak megfelelően, hogy az ÚR is beteljesítse, amit megígért Ábrahámnak.
20 Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált,
20 Azért ezt mondta az ÚR: Mivel már igen sok a jajkiáltás Sodoma és Gomora miatt, és vétkük igen súlyossá vált,
21 lemegyek, hogy megnézzem: vajon csakugyan a hozzám fölhatolt jajkiáltás szerint cselekedtek-e, vagy sem. Tudni akarom.
"Az Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok?"- (1Móz 18,17)
Előfordul, hogy egy lelkésznek, vagy rendőrtisztnek el kell mennie egy bizonyos házba és hírül kell adnia, hogy a család valamelyik tagja baleset következtében meghalt. Súlyos teherrel a szívén érkezik oda. A hozzátartozók nem tudják, hogy megrázó üzenetet hoz.
"Az Úr ezt mondta: Eltitkoljam-e Ábrahám elől, amit tenni akarok?"- (1Móz 18,17)
Előfordul, hogy egy lelkésznek, vagy rendőrtisztnek el kell mennie egy bizonyos házba és hírül kell adnia, hogy a család valamelyik tagja baleset következtében meghalt. Súlyos teherrel a szívén érkezik oda. A hozzátartozók nem tudják, hogy megrázó üzenetet hoz.
Azután látja szemükben először a tájékozatlanságot, majd a gyanút, amit a félelem s végül az iszonyat vált fel.
Isten elmondja népének az ő titkait. Megbízik e világi barátaiban. Amit velünk közölt, az sokkal inkább megörvendeztette szívünket, mint bármi más, mert az ő üzenete boldog és reményteli hír.
De ugyanakkor egy félelmetes életterhet is reánk bízott. Itt vagyunk e világban, nap mint nap olyan emberekkel együtt élve, akik elmerülnek a mindennapi emberi élet ügyes-bajos dolgaiban. És mi úgy járunk-kelünk közöttük, mint akik tudják amit tudnak.
Tudjuk, hogy egy nap Isten belép majd az élet eme mindennapos menetébe. Ezek az embertársaink egyszer csak olyan valóság előtt találják magukat, amelyről jelenleg halvány sejtelmük sincs.
Azt gondolják, hogy rossz vicc vagy ostoba elgondolás. Nem könnyű erről a teherről beszélni. Igen, természetesen vannak olyanok, akik poklot és kárhozatot fröcsögnek, ahol csak megszólítjuk őket, de ezek az emberek nem teszik ránk azt a benyomást, hogy megbízható híradásuk van az Urukról. Nem, csakugyan nem könnyű.
De az ember nem maradhat mindig néma, ha szívére teher nehezedik. Végül is, mi tudjuk, hogy ezek a dolgok meg fognak történni. Hisszük, hogy Isten fenyegetései éppoly valóságosak, mint ígéretei. Először meg kell tanulnunk szabadon és természetesen beszélni ígéreteiről.
Aztán majd ő maga fogja megmutatni, hogy hogyan "adjuk tovább" fenyegetéseinek "terhét", ahol és amikor csak szólnunk kell. Isten majd adni fogja kegyelmét és a bátorságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése