A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 18,9-15
10 Egyikük azt mondta: Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és akkor már a feleségednek, Sárának fia lesz! Sára meg ott hallgatódzott a háta mögött a sátor bejáratánál.
11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat.
11 Ábrahám és Sára élemedett korú öregek voltak, és Sáránál már megszűnt a női életfolyamat.
12 Sára nevetett magában, és azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg!
13 De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre?
13 De az ÚR megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre?
14 Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.
15 Sára azonban tagadott, mert félt. Azt mondta, hogy nem nevetett. Az ÚR azonban így szólt: De bizony nevettél!
"De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára és miért mondta: Ugyan hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"- (1Móz 18,13-14)
25 éve már, hogy Ábrahám és Sára az Úr útján jártak. E hosszú időn át végig hordozták szomorú terhüket: nincsen gyermekük. Nyolc ízben van feljegyezve, hogy Isten megvigasztalta őket ígéretének megismétlése által. Ez a gyermekre vonatkozó ígéret először nagyon általános volt, majd, ahogy múlt az idő, egyre pontosabb lett. Isten először közelebbről meg nem határozott kifejezésekkel szólt, amikor sok utódról beszélt (12,2, 7, 13, 16). Akkor Ábrahámnak az a gondolata támadt, hogy Isten az Ábrahám szolgájától, Eliézertől valókat tekinti "a leszármazottaknak". Ezen a ponton az ígéret félreérthetetlenebb lett, "Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni." (15,4)
"De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára és miért mondta: Ugyan hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az Úr számára?"- (1Móz 18,13-14)
25 éve már, hogy Ábrahám és Sára az Úr útján jártak. E hosszú időn át végig hordozták szomorú terhüket: nincsen gyermekük. Nyolc ízben van feljegyezve, hogy Isten megvigasztalta őket ígéretének megismétlése által. Ez a gyermekre vonatkozó ígéret először nagyon általános volt, majd, ahogy múlt az idő, egyre pontosabb lett. Isten először közelebbről meg nem határozott kifejezésekkel szólt, amikor sok utódról beszélt (12,2, 7, 13, 16). Akkor Ábrahámnak az a gondolata támadt, hogy Isten az Ábrahám szolgájától, Eliézertől valókat tekinti "a leszármazottaknak". Ezen a ponton az ígéret félreérthetetlenebb lett, "Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni." (15,4)
Ábrahám és Sára biztosan megvitatta az ígéretet, szinte minden este. Úgy látták, hogy Isten igéjében egy olyan fiúnak van helye, akinek Ábrahám az apja anélkül, hogy Sára lenne az anyja. Izmáel? Akkor az ígéret pontosabbá vált: "Nem! Sára, a feleséged szül neked fiút." (17,19)
És a Mindenható Isten, aki később egy angyalt fog Máriához küldeni, hogy bejelentse Jézus születését, maga jött el Sárához azzal a hírrel, hogy "egy esztendő múlva" az ígéret fia megszületik (18,10). És akkor Sára nevetett. Ne siessünk elítélni ezt az asszonyt hitetlen, kétségbeesett nevetése miatt. Minden asszony elesik olykor, aki Istent komolyan veszi ugyan, és mégis hordoznia kell valami terhet éveken át, napról napra. Az ilyen sírni és nevetni szokott keserű hitetlenségében.
Isten bocsássa meg nekünk azokat a pillanatokat, amikor kiábrándultak leszünk, mert az ő szava túl jónak tűnik, hogy elhiggyük egy olyan világban, amelyik túl fárasztó, hogy elviseljük.
Csak azoknak nincs harcuk és csak azok nem buknak el soha, akik valójában nem is hisznek.
Van-e bármi is, ami lehetetlen az Úr számára? Van-e bármi?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése