Mindennap az Ige fényében: LETÉRŐBEN A FŐÚTVONALRÓL

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 16, 1-3

1 Száraj, Abrám felesége nem szült neki. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálója, akinek Hágár volt a neve.

2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az ÚR nem engedett szülnöm, menj be a szolgálómhoz, talán az ő révén lesz fiam. És hallgatott Abrám Száraj szavára.

3 Akkor Száraj, Abrám felesége, fogta szolgálóját, az egyiptomi Hágárt, és férjének, Abrámnak adta, hogy legyen az asszonya; tíz esztendővel azután, hogy Abrám megtelepedett Kánaán földjén.

"Íme az Úr nem engedett szülnöm"- (1Móz 16,2)

Amit Száraj és Ábrám tettek, az teljesen helyénvaló volt. Az uralkodó erkölcsi törvények szerint a gyermektelen asszony, férje rendelkezésére bocsáthatta rabszolganőjét. Figyeld meg, hogy Száraj ezt mondja: "...talán az ő révén lesz fiam". Ez az örökbefogadás ősi formája volt. 

Később ezt a gyakorlatot belevették a mózesi törvényekbe. Az emberi belátás és a fennálló rend szabályai szerint logikus lépés volt ez. Ábrám és Száraj elég sokat szenvedtek már. Az asszony volt a kezdeményező és ez is rendjén volt. Mindenki egyetértett volna abban, hogy Ábrám és Száraj helyesen jártak el. Csakhogy Isten ezt a házaspárt kivonta az emberi számítgatás és tervezgetés hatásköréből. 

Ábrám és Száraj odakerültek Isten ígéretének a főútvonalára és ott kellett hordaniuk keresztjüket hit által. Isten azt kívánta tőlük, hogy megmaradjanak azon a főútvonalon és kitartóan reménykedjenek ígéretében, de örökbefogadási tervükkel letértek saját megoldásaik mellékútjára. Nem ítéljük el őket. Több mint tíz évi küzdelem áll e döntés mögött. Hát nincs ezeknek az embereknek joguk egy kis boldogsághoz? "Íme az Úr - mondja Száraj - nem engedett szülnöm." Íme! Nézd csak! 

Lásd meg te magad! A hit a nem látott dolgokról való meggyőződés (Zsid 11,1). 

De hogy élhet valaki szüntelen a nem látott dolgokból? Íme! Tíz esztendő és még nincsenek gyermekek! Jól értjük mi, hogy miért ingott meg a hitben Száraj. Ábrám is ledobja terhét.

 Elhagyja a hit főútvonalát. Együtt térnek le. Természetesen ez mindenféle zűrzavarhoz vezet. Miért? Mert az Istennel való élet azt jelenti, hogy keresztünket a hit főútvonalán visszük Isten ígéretének látóhatára felé.