4 És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte.
5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálómat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az ÚR!
6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.
6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen kezedben van a szolgálód, csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.
7 Az ÚR angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van,
8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálója! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.
9 Azt mondta neki az ÚR angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!
"Ítéljen ügyünkben az Úr!"- (1Móz 16,5)
Ha egyszer úgy határoztak, hogy a dolgokat a saját kezükbe veszik, akkor Ábrám és Száraj mindenféle nehézségekbe bonyolódik. Először is ott van Száraj féltékenysége. Aztán meg Hágár büszkesége. Hát nem ő , Hágár az, aki megmenti Ábrám családját? A Szárajra vetett pillantások, és az, ahogy forgolódik Ábrám sátra körül - büszkeségének meglobogtatása mindenki előtt. A többit oly könnyű megérteni, mert oly végtelenül emberi. A végső leszámolást is: Száraj felgyülemlett keserűsége és ingerültsége kitört. Az Isten igazságszolgáltatásáért esdeklő szavai ("Ítéljen ügyünkben az Úr!") arcul csapták Ábrámot, aki fáradt volt már: "Hiszen kezedben van a szolgálód". A Biblia elrejti előlünk, hogy milyen eseményeket is lepleznek e szavak: ettől fogva rosszul bánt vele Száraj. Nem sok értelme van azt kérdezni, hogy ki hibázott és kinek volt igaza Ábrám, Száraj és Hágár összeütközésében. Miért akarják tudni az emberek mindig, hogy kinek van és kinek nincs igaza, miután a konfliktusok egész sora már kirobbant? Ki tud értelmesen ítélni jóról és rosszról, miután emberek nehéz helyzetekbe bonyolódtak bele, s amikor az életet eltorzította a romlottság, a hűtlenség, a kapzsiság? A hibát korábban követték el. Ábrám és Száraj esetében ez akkor történt, amikor letértek a főútvonalról. Haszontalan dolog a mellékutakon arról vitatkozni, hogy kinek van igaza és ki téved. Ehelyett: vissza az Istennel való élethez! Isten irgalmazzon embertársaink ezrein, és közülünk is sokakon, akik arra használjuk a vallást, hogy kisebb javításokat hajtsunk végre fennhéjázó életmódunkon. Ezeknek a mellékúti vitáknak az igazságot vagy a tévedést illetően nem sok értelmük van, amíg életünk egésze rossz irányba halad. Az embereknek, ahelyett, hogy vitatkoznának, inkább imádkozniuk kellene, hogy a könyörület Istene kényszerítse vissza őket a hit főútvonalára. Ami Ábrámot, Szárajt és Hágárt illeti, Isten rendbe hozza a dolgokat, pontosan úgy, mint egyszer régen, Egyiptomban tette. Ezúttal sem hangzik el rendreutasítás. Csak csendes szégyenkezés van.
"Ítéljen ügyünkben az Úr!"- (1Móz 16,5)
Ha egyszer úgy határoztak, hogy a dolgokat a saját kezükbe veszik, akkor Ábrám és Száraj mindenféle nehézségekbe bonyolódik. Először is ott van Száraj féltékenysége. Aztán meg Hágár büszkesége. Hát nem ő , Hágár az, aki megmenti Ábrám családját? A Szárajra vetett pillantások, és az, ahogy forgolódik Ábrám sátra körül - büszkeségének meglobogtatása mindenki előtt. A többit oly könnyű megérteni, mert oly végtelenül emberi. A végső leszámolást is: Száraj felgyülemlett keserűsége és ingerültsége kitört. Az Isten igazságszolgáltatásáért esdeklő szavai ("Ítéljen ügyünkben az Úr!") arcul csapták Ábrámot, aki fáradt volt már: "Hiszen kezedben van a szolgálód". A Biblia elrejti előlünk, hogy milyen eseményeket is lepleznek e szavak: ettől fogva rosszul bánt vele Száraj. Nem sok értelme van azt kérdezni, hogy ki hibázott és kinek volt igaza Ábrám, Száraj és Hágár összeütközésében. Miért akarják tudni az emberek mindig, hogy kinek van és kinek nincs igaza, miután a konfliktusok egész sora már kirobbant? Ki tud értelmesen ítélni jóról és rosszról, miután emberek nehéz helyzetekbe bonyolódtak bele, s amikor az életet eltorzította a romlottság, a hűtlenség, a kapzsiság? A hibát korábban követték el. Ábrám és Száraj esetében ez akkor történt, amikor letértek a főútvonalról. Haszontalan dolog a mellékutakon arról vitatkozni, hogy kinek van igaza és ki téved. Ehelyett: vissza az Istennel való élethez! Isten irgalmazzon embertársaink ezrein, és közülünk is sokakon, akik arra használjuk a vallást, hogy kisebb javításokat hajtsunk végre fennhéjázó életmódunkon. Ezeknek a mellékúti vitáknak az igazságot vagy a tévedést illetően nem sok értelmük van, amíg életünk egésze rossz irányba halad. Az embereknek, ahelyett, hogy vitatkoznának, inkább imádkozniuk kellene, hogy a könyörület Istene kényszerítse vissza őket a hit főútvonalára. Ami Ábrámot, Szárajt és Hágárt illeti, Isten rendbe hozza a dolgokat, pontosan úgy, mint egyszer régen, Egyiptomban tette. Ezúttal sem hangzik el rendreutasítás. Csak csendes szégyenkezés van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése