A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 15,7-18
7 Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül.
8 Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? 9 Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.
10 Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté.
11 Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette őket.
12 Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. 13 Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig.
14 De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki.
15 Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.
16 Csak a negyedik nemzedék tér vissza ide, mert az emóriak gonoszsága még nem telt be.
17 Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. 18 Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal, és azt mondta: A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig,
"Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal."- (1Móz 15,18)
Ezekben a versekben tanúi vagyunk a szövetségkötésnek, amely a világ teremtője és annak a népnek az őse között jött létre, amely népnek Isten eszközévé kellett lennie a világ üdvözítésében. A szövetségkötés elemei (a levágott állatok) ugyanolyanok voltak, mint amilyeneket sok száz esetben használtak az ókori uralkodók, ha szerződésre léptek egymással.
"Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal."- (1Móz 15,18)
Ezekben a versekben tanúi vagyunk a szövetségkötésnek, amely a világ teremtője és annak a népnek az őse között jött létre, amely népnek Isten eszközévé kellett lennie a világ üdvözítésében. A szövetségkötés elemei (a levágott állatok) ugyanolyanok voltak, mint amilyeneket sok száz esetben használtak az ókori uralkodók, ha szerződésre léptek egymással.
A szövetség azt jelenti, hogy A ígéretet tesz B-nek és B megkövetelheti A-tól, amit az megígért. B-nek azonban teljesítenie kell azt, amit A szerződésileg előír. A levágott állatok ünnepélyes figyelmeztetést jelentenek a szövetségi hűtlenség meggátlására.
A szövetségkötés mint ilyen, nem volt tehát szokatlan. Ami szokatlan volt a különös szövetségben, az az, hogy maga Isten ígér hűséget egy embernek és az ő leszármazottainak. Isten megalázta magát és ilyen emberi módját alkalmazta a szerződéskötésnek, hogy biztosítsa Ábrámot: ígéretei megbízhatók.
Ábrám megtette az előkészületeket, de szövetséges társa megvárakoztatta őt. Bízva abban, hogy Isten jön, Ábrám tisztán tartotta az "elemeket". S akkor sötétség támadt. Nem csupán Ábrám körül támadt sötétség, hanem "rá is szállt Ábrámra": nagy rémület fogta el, és mély álomba merült. Valami mély vallásos félelem igézetében Ábrám találkozott partnerével - Istennel. A füst és a tűz Isten megjelenésére utal.
Egyedül Isten az (ahelyett, hogy mindkét szerződő fél ezt tenné), aki átmegy a levágott állatok között. Az Istennel kötött szövetség szükségszerűen egyoldalú ígéret, mintsem kétoldalú egyezség. Ezért a vele való kapcsolatunkat kegyelmi szövetségnek hívjuk.
Ő szabad elhatározásából tett ígéretet, mi pedig bátorsággal kérhetünk tőle. Isten természetesen megköveteli partnereitől, hogy hitben és engedelmességben járjanak vele.
"Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Azt, hogy élj törvénye szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben" (Mik 6,8).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése