A NEVETÉS

A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 1,26-38 

26 A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 

27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.

28 Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!" 29Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 

30 Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 

31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 

32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 

33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége." 

34 Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" 

35 Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. 

36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 

37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen."

38 Ekkor így szólt Mária: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!" S ekkor eltávozott tőle az angyal.

"Boldog aki hitt, mert beteljesedik az, amit az Úr mondott neki."-(Lk 1,45)

Mindig kétféle nevetés lesz a világon Krisztus születését illetően, mely esemény hitünk középpontja és a Biblia szíve. A hitetlenség cinikus nevetése tartós, akárcsak a rossz zene.
 Isten irgalmazzon azoknak, akik hangosan kikacagják, vagy udvariasan megmosolyogják Szűz Mária és a gyermek történetét. De a másik fajta nevetés, a beteljesült ígéretre vonatkozó nevetés is folyton zeng. 

Ez a nevetés annak a hangnak a visszhangja, amely először Ábrahám sátrában volt hallható, ahol két öregember bámulta csecsemőjét. "Izsák" - mondták. "Nevetés." Isten megtette azt, ami lehetetlen. Az ígéret egy fiúról, amely oly gyakran ismétlődött meg a gyermektelen Sárának, az idő teljességében Máriának hangzott el. 

Ez emberileg ismét lehetetlen volt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én nem ismerek férfit?" De amikor az angyal a Magasságos erejéről kezdett el beszélni Máriának, ő hittel meghajolt és elfogadta az áldást. Mária elénekelt egy zsoltárt, mielőtt bölcsődalt énekelt volna. "Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Istenben, az én Üdvözítőmben." Mária rokona volt Erzsébet, aki túl öreg volt ahhoz, hogy gyermeke szülessen. Ezért Isten megmutatta neki, hogy ő Isten, és hogy az üdvösség, amit ő hozott a világba, kizárólag az ő műve. Így hát Mária énekelt, Erzsébet pedig nevetett. 

Ami meg Zakariást illeti, nos, ő eleinte nem tudta elhinni, hogy ilyen csodák történnek majd, annyi idővel Ábrahám és Sára napjai után. 

De mihelyt Isten újból megengedte neki, hogy szóljon, csatlakozott az éneklő és nevető kórushoz, dicsérve Istent, aki megemlékezett "arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak." 

Visszük hát tovább keresztünket, a hit főútvonalán. Az az öröm, amely az 1Móz 25 részében kezdődött el, és az a nevetés, amelyben oly gazdag a Lk 1. és 2. fejezete, egy napon vég nélkül harsogni fog. "Ha majd mindenki bizonyságát látja, hogy az ígéret nem hangzott hiába."