2018. február 10., szombat

Mindennap az Ige fényében-ÁBRÁM LETT A VESZTES?

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 13,14-18


14 Az ÚR ezt mondta Abrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl tekintetedet, és nézz szét arról a helyről, ahol vagy, északra, délre, keletre és nyugatra. 
15 Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. 
16 Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is. 
17 Indulj, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom. 
18 Így vonult tovább Abrám a sátraival, és letelepedett Mamré tölgyesében, amely Hebrónban van. Ott is épített oltárt az ÚRnak.

"Az Úr ezt mondta Ábrámnak azután, hogy Lót elvált tőle: Emeld föl a tekintetedet és nézz szét... Ott is épített oltárt az Úrnak"-(1Móz 13,14 és 18)

Mit érzett Ábrám, amikor Lót a vidék legjobb részét választotta, amelyik Isten ígérete szerint Ábrámé lett volna? Isten népét nehéz megérteni, különösképpen is olyan körülmények között, amikor szomszédaik részéről sérelem éri őket.

Jézus ezt a tanácsot adta: "Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is." (Mt 5,40) Ha annyira odáig vannak egy százforintosodért, adj nekik kettőt. Megértjük ezt a magatartást? Vagy megvetjük? Voltak az ókornak más tanítói is, akik ugyanezt tanácsolták tanítványaiknak. 

De ott az érvelés a következő: "Fölül kell emelkednetek a kaparj kurta, neked is lesz világias magatartáson. Vigyék csak azt, ami értéktelen." A gőgös, a megvető magatartást ajánlották. Jézus tanításának más a vonatkoztatási rendszere. 
A mennyben kincset gyűjtő ember életstílusát követeli tőlünk (Mt 6,20). Az olyan emberét, aki független a földi javaktól. 
Erről beszél Pál így: "akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele". (2Kor 7,31) Isten Ábrámhoz lép, miután Lót elvált tőle. 
Isten megismétli az ígéret igéjét: "Emeld föl tekintetedet..." Isten mindig azzal vigasztal meg minket, hogy megismétli Igéjét. Azt akarja, hogy tekintetünket a megígért jövőre szegezzük és a jelenben a hit erőforrásából éljünk. 
Amikor Isten velünkléte és ígéretei jelentik nekünk a gazdagságot, akkor szívünk nem tapad egyéb kincshez. Az 1Móz 13 rész utolsó soraiban megpillantunk egy keveset ebből a titokból. Ábrám néhány követ szed fel a sovány talajról, hogy oltárt építsen. Mert az Istennel élő ember életútja nem a nyomorból a meggazdagodásba vezető út. 
Még csak nem is az, hogy a jóból a jobbon keresztül a legjobbig jut. Nem. Az ilyen ember az oltártól az oltáron át Istenhez érkezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése